1. AZ INTERNET BEMUTATÁSA
1.1.
Mi is az internet!
Az Internet egy világméretű
számítógép-hálózat, amely a különböző rendszerű
számítógépes-hálózatok ezrei között egy egységes ”hálózati társalgási nyelv” -
az Internet Protocol - segítségével kommunikációt tesz lehetővé. Ennek az egységes nyelvnek a kifejlődése egységbe integrálta
az addigra már kialakult nagy kiterjedésű, de különböző
rendszerű hálózatokat.
A mára
kialakult világhálózat gyökerei a hatvanas évekbe, Amerikába nyúlnak vissza. Az első nagy távolságokat
áthidaló hálózat az amerikai védelmi minisztérium ARPAnet rendszere, amely
katonai kutatások céljaira jött létre. Ennek egy nukleáris támadás esetén is
működőképesnek kellett volna lennie. A kutatás célja az volt, hogy nagyteljesítményű számítógépeket
kapcsoljanak össze úgy, hogy az adategységek automatikus irányítása révén a
rendszer működőképessége fennmaradjon, még a hálózat egyes elemeinek
kiesése esetén is.
A katonai kutatók által
megteremtett rendszer lehetőségeit az emberek hamar felfedezték, és egymás
közti kommunikációra is felhasználták, elkezdtek ”társalogni” az
időjárásról, aktuális eseményekről, művészetről, sportról,
s persze szakmai vitákat is folytattak. A számítógép segítségével így létrejött
új médium az elektronikus levelezés, angol nevén az
e-mail, amely ma is az egyik legnépszerűbb kommunikációs forma. Ezek a
szakmai vagy privát beszélgetések azonban több személyt is érdekelhetnek
egyszerre, s hamarosan kialakultak ezeknek a vitaköröknek a számítógépes
megvalósítási formái a levelezési listák és elektronikus konferenciák. A tájékoztatás
hagyományos formái, mint az újság, vagy magazin is
megjelentek elektronikus formában.
Természetesen az
eredeti cél, hogy távoli számítógépek erőforrásait felhasználják vagy
adatokat érjenek el róluk, és ezekkel számításokat végezzenek szintén megvalósult
a távoli bejelentkezés (Telnet), illetve az adatállományok átvitele (FTP)
segítségével.
Az Internet sokrétű
szerkezetének egyik legnagyszerűbb ”találmánya” a
World Wide Web. Pontos magyar fordítása nincs, a
világháló kifejezést használják leggyakrabban. Gyakran halljuk a szörfözés az Interneten kifejezést is, ami nem más, mint a World Wide
Web technikai módszerével létrehozott információk keresése és letöltése. A WWW tulajdonképpen egy olyan hatalmas adatbázis, melynek
objektumai szöveges dokumentumok, grafikák, animációk, audió és videó
felvételek.
Meg kell említeni, hogy bár az Internet az információ csodálatos tárháza, mégsem
tökéletes. Egyrészt azért, mert nem található meg
benne
Az Internet tehát azoknak a
számítógép-hálózatoknak a világot átfogó összessége, amelyek az
Internet Protocol közvetítésével egymással kapcsolatban vannak. Az Internetet
több kisebb vagy nagyobb helyi hálózat alkotja, ezek egymástól függetlenül is
üzemelnek. Az Internet nem egy vállalat, nem valamilyen
nemzetközi szervezet, hanem a különböző szolgáltatók által működtetett
hálózatok és hálózati szolgáltatások összessége.
1.2.
Az internet története
Ma még mindig kevéssé ismert az internet eredete. Legendák keringenek szakmai körökben az indíttatásról, a mögöttes érdekekrôl. Sok
feltevés kötôdik a katonai rendeltetéshez és finanszírozáshoz. Ez
részben igaz is, de a valóság sokkal árnyaltabb, mint az
általában felszínes ismeretek.
Mint sok más technológiai
újdonság, az Internet is katonai fejlesztésekből
jött létre. Kialakulása a 60-as évekre nyúlik vissza, amikor az
Egyesült Államok hadügyminisztériuma egy olyan hálózatot akart létrehozni
amelyben nincs egyetlen kritikus csomópont sem, amelynek megsemmisülése magával
rántaná az egész hálózatot. Céljuk az volt, hogy a
rendszer teljesen egyenrangú számítógépek összekapcsolásából álljon, ne egy
központi gép köré szerveződjön a hálózat. Létrehozásával a Rand
Corporation, egy katonai kutatásokat végző intézet kezdett el foglalkozni,
majd 1964-ben hozták először nyilvánosságra elképzeléseiket, ez volt az ARPA (Advanced Research Projects Agency) project. Az ARPANET-hez vezetô számítógép hálózati kutatási programot
a MIT kutatási erôforrásaira támaszkodva 1962. októberében
indították. Az ARPA-t akkoriban DARPA néven jegyeztek,
mivel neve elé sokatmondóan odakerült a "Defence" (Védelmi) szó.
Az ARPANET tervei
A mai Internet ősének
tekinthető, kutatási célokra szánt hálózat 1969 decemberében lépett
működésbe, négy kaliforniai intézet (University of California Los Angeles,
University of California Santa Barbara, Stanford Research Institute, University
of Utah) ARPANET néven összekapcsolásával. Ez volt az
első csomagkapcsolt hálózat. Ez azt jelenti, hogy
két gép között az információcseréhez nincs szükség közvetlen kapcsolatra, az
üzenetek kis csomagokra bontva, egy háló főbb csomópontjait érintő
útvonalon jutnak el rendeltetési helyükre. Az egyes
adatcsomagok a csomópontokban külön-külön várakozhatnak, és akkor
továbbítódnak, amikor a vonal terheltsége azt éppen lehetővé teszi. A
célállomáson a csomagok aztán újból összerakhatóak az
eredeti üzenetté. Ily módon sokkal kevesebb vonalra van szükség, mint abban az esetben, ha
Az hadügyminisztérium az alábbi négy alapfeladat ellátását
várta el a hálózattól:
·
lehessen elektronikus
üzeneteket küldeni (e-mail),
·
adatállományok
mozgathatók legyenek a gépek között (FTP),
·
a távoli gépet úgy
használhassuk, mintha előtte ülnénk (távoli bejelentkezés),
·
a rendelkezésre álló erőforrások megoszthatók legyenek
– hálózatba kapcsolt gépek úgy használhassák őket, mintha közvetlenül a
saját erőforrásuk lenne.
Néhány évvel később a kutatás
és fejlesztés polgári szférájában is nagy számban jelentek meg
a számítógépek és az igény ezek hálózatban való összekapcsolására.
Természetesen ez vonatkozott a különböző gyártóktól származó
számítógépekre is, így a szakma egy gyártófüggetlen, működőképes
szabványt keresett, amit az ARPAnet-ben kipróbált
protokollokban talált meg. Ezeknek az
alacsonyszintű protokolloknak a fejlődése vezetett a Transmission
Control Protocol (TCP) és az IP kifejlesztéséhez.
Az amerikai tudományos és oktatási intézményeknek, a
számítógépes központoknak az egész Egyesült Államok területére kiterjedő
országos hálózatba történő bekapcsolásához az anyagi és szervezési
hátteret egy kormányzati szerv, a National Science Foundation (NSF) adta. Így
épült ki 1984-ben az NSFnet, amelyben a kis
intézmények bérelt vonalakkal kapcsolódtak a hozzájuk legközelebb eső nagy
intézményhez, azok pedig a további nagy intézményekhez csatlakoztak. Végül az intézmények közötti nagy forgalomnak, a megbízhatósági
igényeknek és a vonalak költségében meghatározó szerepet játszó távolságnak
megfelelően kialakult egy az úthálózathoz hasonló, összetett
számítógép-hálózati topológia. A jelentős mértékű
átmenő forgalom indokolttá tette, hogy a hálózatot alkotó gépeket ez alól
tehermentesítsék. Különálló, a hálózati adatcsomagok kapcsolására
dedikált számítógépek (routerek) jelentek meg, amelyek
a helyi hálózatot leválasztották, az átmenő forgalmat önállóan kezelték.
Ezzel a hálózatban egy új elem, a gerinchálózat jelent meg,
amely a kapcsológépek segítségével a helyi hálózatoktól függetlenül, de azokat
összekötve működik. Az NSFnet tehát egy gerinchálózat,
amely a tagintézmények önállóan működő hálózatait kapcsolja össze.
A 80-as évek végén az NSFnet-hez hasonlóan számos országban alakultak
gerinchálózatok. Ezek elsősorban a hatalmas
információmennyiséggel és számítástechnikai erőforrásokkal rendelkező
NSFnet-hez akartak csatlakozni. Ez és a hozzá
kapcsolódó regionális hálózatok váltak ismerté Internet néven.
Napjainkban
folyamatosan nő azon cégek, vállalkozások száma, amelyek a profit szféra
számára nyújtanak Internet szolgáltatást.
Az előfizetés előtt mindenképpen érdemes
tájékozódni arról, hogy a szolgáltató milyen lehetőségeket biztosít.
2000-re az
Internetbe csaknem
1.3.
Azonosítás az
interneten
Ahogy a mindennapi életben is
körül vagyunk véve azonosító adatokkal, úgy az Internetnek
is megvan a saját azonosító rendszere. Ha a hálózaton egy új állomás létesül,
akkor az egyedi címet kap. Kezdetben az azonosítás egy 32 bites számmal történt, amelyet IP
címeknek neveztek. Az IP cím egymástól ponttal elválasztott
négy számból áll, pl. 182.205.102.65. Mivel a felhasználók a számok
helyett az azonosító neveket használták szívesebben,
ezért a számokhoz neveket rendeltek, hogy ezzel hivatkozhassanak a gépekre. Ezt hívják domain névnek, amely ponttal elválasztott szavakból áll.
Például az mgszki1.pate.hu egy számítógépnek a
neve. A név utolsó tagja a “hu” Magyarországot jelöli.
A “pate” a Pannon Agrártudományi Egyetem rövidítése, az
“mgszki1” pedig a gép neve.
Amikor a domain név felhasználásával az Internethez
csatlakozó számítógéphez akarunk hozzáférni, akkor azt a Domain Name System
(DNS) program fordítja le a rendszerének megfelelő IP címre. A domain neveket különböző szintű domain-okra osztották.
A név utolsó tagja az ún. legfelső
szintű domain, amely azt az országot jelöli ahol a számítógép található.
A földrajzi hely
megjelölésére az alábbi rövidítések alkalmazhatók:
|
AQ |
Antarktisz |
IN |
|
|
AR |
|
IT |
Olaszország |
|
AT |
Ausztria |
JP |
Japán |
|
AU |
Ausztrália |
KR |
|
|
BE |
|
MX |
Mexikó |
|
BR |
Brazilia |
NL |
Hollandia |
|
CA |
Kanada |
NO |
Norvégia |
|
CH |
Svájc |
NZ |
Új-Zéland |
|
CL |
|
PR |
|
|
DE |
Németország |
PT |
Portugália |
|
DK |
Dánia |
SE |
Svédország |
|
ES |
Spanyolország |
SG |
Szingapúr |
|
FI |
Finnország |
TN |
Tunézia |
|
FR |
Franciaország |
TV |
Tajvan |
|
GR |
Görögország |
|
Egyesült Királyság ( |
|
HK |
Hongkong |
US |
Egyesült Államok ( |
|
HU |
Magyarország |
VE |
|
|
IE |
Izrael |
YU |
Szerbia és Montenegró |
Ha a földrajzi hely előírására nem kerül sor, akkor a rendszer az Egyesült Államokat tételezi fel. Amerikán belül azonban a
hálózatok a felső szintű domain helyett a szervezetre vonatkozó
azonosítót alkalmazzák, vagyis a következő rövidítések egyikét:
·
COM Kereskedelmi
szervezet
·
EDU Oktatási intézet
·
GOV Kormányhivatal
·
MIL Katonai szervezet
·
NET Hálózati cégek és
szervezetek
·
ORG Egyéb szervezetek
Ez előtt áll a domain, azaz a szerver neve. Ez tetszőlegesen választott név, általában a szervert üzemeltető
vagy használó cég illetve szervezet neve, vagy annak rövidítése, pl.
amazon.com.
A domain után következő neveket aldomain (subdomain)
elnevezéssel illetjük. Ha van ilyen név akkor az
többnyire a szerveren helyet bérlő cég illetve szervezet neve, pl.
magyar.film.hu.
A szerverekre bejelentkező felhasználóknak szüksége van egy külön névre is, hiszen egy szerverre többen is bejelentkezhetnek
egyszerre. Ezért
1.4.
Csatlakozás a
hálózatra
Az Internet
hozzáférése korábban csak azok számára volt lehetséges, akik munkahelyükön
illetve főiskolákon, egyetemeken rendelkeztek Internet kapcsolattal. Ma már számos ún. kereskedelmi Internet szolgáltató létezik, amelyek a telefon
előfizetéshez hasonlóan (bár nem mindig teljes körű Internet-elérést
nyújtva), különböző konstrukciókban előfizetési díj ellenében
Internet-hozzáférést biztosítanak. A díj lehet havi, évi, sőt óradíj is;
külön számlázhatnak az átküldött információ mennyisége
szerint vagy egy átalánydíjat számítanak fel. A szolgáltatás
lehet "teljes Internet kapcsolat", vagy esetleg csak levelezést tesz
lehetővé. Az alábbiakban a fizikai
kapcsolódás módjait ismertetem.
1.4.1.
Modemes kapcsolat
A számítógéppel rendelkező magánember számára az Internethez való kapcsolódás fő eszköze a modem. Ez
a kártya az otthoni vagy munkahelyi számítógépet a telefonvonalakon keresztül,
telefonhívás révén kapcsolja össze a hálózatba kapcsolódott gépekkel, miközben
azok digitális jeleit analóg telefonjellé, majd vissza, a számítógép által
érthető digitális jellé alakítja.
55.6 kbp\s modem
Az Internet felhasználók
többsége egyéni előfizető, akik az Internet
szolháltatások közül leginkább a levelezést és a WWW böngészést használják.
Számukra és a tíznél kevesebb gépből álló kis hálózatoknak jó megoldás a
telefonos kapcsolat, ha nincs nagy forgalom, és az jól
kötegelhető (levelezésnél a szolgáltatónál bérelt postafiókból a levelek
bizonyos időközönként egyszerre letölthetők, ekkor a kapcsolatot
bontani lehet, majd a megírt válaszokat egyszerre el lehet küldeni).
1.4.2.
Cable modem (
kábelmodem )
Még kevésbé meghonosodott
technológia, mely azonban elterjedésével ideális megoldás lehet az egyéni felhasználók részére, a városi kábeltelevíziós
hálózatot felhasználva. Ez egy készülék, mely a számítógép és
a kábelhálózat közötti csatlakozást (hardver és szoftver illesztést) szolgálja.
ellentétben a hagyományos telefon-modemekkel, a
kábelmodemek szabványosítása lassan halad: Európában az "Euromodem"
terjed, míg az USA-ban a "Docsis" szabvány az elterjedt
"Motorola" modemek konkurense.
Motorola kábelmodem
Az Ethernet-típusú rendszereknél a kábelmodemen
kívül még egy csatlakoztató kártya is szükséges a számítógépbe; utóbbi
rendszerek elméletileg kétirányú, 10 Mbps adatátviteli sebességet igérnek;
gyakorlatban azonban ezt a sebességeket eddig még sem USA-beli sem európai
szolgáltatónak nem sikerült elérni.A nagy sebesség ellenére a szolgáltatás
jóval olcsóbb mint a telefonos-modemes megoldás a magas telefonköltség
kiiktatása miatt. A ma már működő szolgáltatók forgalomtól
és a hálózaton eltöltött időtől független havidíjat számolnak fel.
1.4.3.
ISDN
Az ISDN (Integrated Services
Digital Network) kifejezés magyar jelentése: Integrált
Szolgáltatású Digitális Hálózat. Az ISDN-ben a
különböző információkat digitális formában továbbítják. Ezáltal
a beszéd-, szöveg-, kép- és adatjelek ugyanazon a vonalon haladhatnak. A modemes kapcsolat fejlettebb, megbízhatóbb, jóval nagyobb
mennyiségű adat átvitelét lehetővé tévő változata (pl. 2 x 64
kbps adatátviteli sebesség). Lényeges különbség az ISDN és a hagyományos
telefonhálózat között abban áll, hogy az ISDN-ben az analóg technika mind helyi
mind a helyközi szakaszról eltűnik, digitálissá válik, lehetővé téve,
hogy az információk az egyik használótól a másikig a teljes útvonalon
digitálisan kerüljenek továbbításra. ISDN bevezetése világszerte vontatottan
megy végbe: egyrészt, mert időközben modemes kapcsolat is lehetséges 54 kbps
sebességgel; másrészt, mert a fejlesztés alatt álló DSL hálózatok az adatátvitel ugrásszerű gyorsulását igérik, az ISDN-nek
ezért az Internet-korszakában vetélytársai lesznek pl. a DSL- Lite, ADSL, stb.
1.4.4.
ADSL (Assymmetric
Digital Subsriber Line)
Hagyományos telefonhálózatok
gyorsítására alkalmas un. "DSL (
Digital Subscriber Line ) " technológiák egyike. Ezt az újabb szabványt az tette lehetővé, hogy bár a
telefonvonalat használja, de ettől még nyugodtan lehet telefonálni, mivel más
frekvencia-tartományon folyik az információ, mint a hang. Tehát
a kapcsolódás telefondíj-mentes. Viszont csak
korlátozott számú előfizetőt képes kiszolgálni egy központ, és megfelelően
közel (3 km) kell lakni a központhoz. Az
ADSL-nél a jel maximális sebessége az előfizetők irányába és visszirányba
eltérő és az előfizető lakóhelyének az elosztóhoz viszonyított távolságától is
függ (pl. 1,5...6 Mbps-ig / 640 kbps-ig). A
technológia aránylag költséges, mert úgy a központi, mint az
előfizetői oldalon műszaki beavatkozást igényel; esetenként
lehetséges a fenti kapacitásnak csak egy részét bérelni. Jelentős
árcsökkenés a rendszerek, majd a modemek szabványosításától várható. Egyik
ilyen szabványjavaslat az Universal ADSL, mely az
elosztó és az ügyfél között 1,5Mbps/512 Kbps sebességet szabványosít, míg egy
másik 2Mbps/640Kbps-t; az ADSL-technológia bevezetése európaszerete folyamatban
van. Svédország egész telefonhálózatát ADSL-re állítja át.
Ugyanakkor helyenkint az olcsóbb DSL-technológia a
DSL-Lite bevezetése is várható.
ADSL modem
1.4.5.
T1, T3
USA-beli Internet-szolgáltatók
tíbbnyire a "T1" vagy "T3" (AT&T-) szabvány szerinti
bérelt vonalakon keresztül állnak összeköttetésben az
Internettel. Az adat optikai szálakon megy. T1 24drb
digitális csatornábol áll, T1-vonalaknál
az átviteli sebesség 1,544 Mbps, T3-as vonalaknál 44,746 Mbps. Újabban
vezetéknélküli, pl. 45 Mbps-es műhold bekőtések is használatban vannak. Ezeket
a kapcsolatokat általában csak cégek, intézmények, iskolák és kisebb ISP-k(internet service provider) használják,a gerinchálózatra
való csatlakozásra, mivel magán használatra nagyon drága lenne.
1.4.6.
Wireless internet
(drótnélküli internet)
A Wireless
internet hazánkban terjedt el, mivel nálunk nem nagyon van más nagyobb
sávszélességű internet hozzáféres.
ISDN ugyan már van, de az jóval drágább. Ezért
bevezették az úgy nevezett Wireless netet. Ez tulajdonképpen belső hálózatra van kifejlesztve, ám egy
kültéri antenna és esetleg egy erősítő segítségével
kiterjesztheő kültéri hálózatokra. A sebesség
szolgáltatóként változik. Általaban 64kbps-256kbps-ig terjed, de létezik
512kbps-os kapcsolat is. Az adatot 2,4Ghz-es rádióhullámon keresztül továbbítják.
PCI slotos Wireless kártya
|
Mód |
Sebesség |
|
Modem |
55.6 kbit/s |
|
ISDN |
64 kbit/s |
|
2*ISDN |
128 kbit/s |
|
30*ISDN |
1920 kbit/s |
|
ADSL |
Fel: 64; Le: 384 kbit/s |
|
2*ADSL |
Fel: 128; Le: 768 Kbit/s |
|
4*ADSL |
Fel: 256; Le: 1500 Kbit/s |
|
KábelTV |
20-2000 kbit/s |
|
Mobiltelefonos(GPRS) |
10-100 kbit/s |
|
Műholdas |
0,5-20 GBit/s |
|
T1 optikai |
1,544 Mbps |
|
T3 optikai |
44,736 Mbps |
|
OC3 |
155 Mbps |
|
OC12 |
622 Mbps |
|
OC48 |
2,5 Gbps |
|
OC192 |
9,6 Gbps |
Internet kapcsolat tipusai, és sebességei
1.5.
Az internet
protokollja
A TCP/IP
hálózati protokoll 20 éves múltra visszatekintő technológia. Jelentősége abban áll, hogy a
televízióhoz és a telefonhoz hasonlóan eljutott a globális telepíthetőség
állapotába. A technológia folyamatosan bővül, a
felhasználók száma és a forgalom egyre nő.
A XX. század végén a kommunikációs
architektúrák nagy választékban jelentek meg. A gyártók
egyetértettek abban, hogy kizárólag nyílt rendszereket lehet alkalmazni (nyílt
rendszeren olyan rendszert értünk, amely általános érvényű szabványokat
követ, és általában hardver független). Így mára
kialakult egy olyan kommunikációs architektúra, amely gyakorlati megoldásokat
ad a felmerülő problémákra.
Olyan
rendszertechnikai megoldásokra kellett törekedni, amelyek lehetővé teszik
a hálózati protokollok együttműködését. A TCP/IP protokollra épülő rendszerek mindazokat az alaphálózati technológiákat össze tudják fogni, amelyek
ma, és a jövőben hozzáférhetőek. A TCP/IP protokoll
gyártófüggetlen, vagyis nincs olyan gyártó amelynek külön jogai lennének
bármilyen vonatkozásban.
A TCP/IP szabványokat az IAB hozza, a szabványokat rendszeresen felülbíráljákA
protokoll rendszer szabványai az ún. RFC (Request for
Comments) dokumentumok. Néhány jól ismert szabvány: az
RFC 822 az elektronikus levelezés Internet szabványa, az RFC 877 az IP adatcsomagok
továbbításának szabványa. Jelenleg ezeknek az
elfogadott előírásoknak a száma meghaladja a 2500-at. Az
RFC szabványok ingyenesen hozzáférhetőek, így senki nem mondhatja, hogy
nem ismeri a legújabb szabványokat. Az
előírások készítése nem a nagy szervezetek előjoga, bárki készíthet
javaslatot és ha megfelelő az illetékes bizottság elfogadja.